természet szerént mindenkor piros lévén. ugy el sárgult, valamint ha. sáfrányal meg kenték volna, már két naptol fogvást. nagy gyengeséget érez. szüntelen valo hideglelés van rajta, és mint ha, az egész vére. sárré valtozot volna. ugy el sárgult. az egész teste, ma innep lévén. fel öltözöt, és a nagy misét meg halgatta. de nem kel csudálni. ha igen keveset ehetet, leg kiseb fájdalmat nem érez., de nagy badgyattságot; édes néném, kérjük az Istent, hogy tarttsa meg ezt a nagy embert; a kit, az ellenségiis nagynak tartanak.

rodosto 8 aprilis. 1735.

A mitöl tartottunk, abban már benne vagyunk az Isten árvaságra téve bennünket. és kivévé ma közüllünk. az mi édes urunkot és atyankot, három ora után reggel, ma nagy péntek lévén. mind a mennyei. mind aföldi. atyáinknak, halálokot. kel siratnunk, az Isten mára halasztotta halálát urunknak. azért. hogy meg szentellye, halálának áldozattyát, annak érdemével. aki ma meg holt. érettünk, a micsoda életet éllt, és a micsoda halála volt, hiszem, hogy meg mondották nékie. ma velem lész a paradicsomban., hullasuk bövségel könyveinket, mert a keserüségnek ködgye, valoságoson reánk szállot. de ne azt a jo atyánkot sirassuk. mert ötet az Isten annyi szenvedési után. a mennyei lakadalomban vitte. ahol agyönyörüségnek. és az örömnek pohárábol itattya, hanem mi magunkot sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk, ki sem lehet mondani, micsoda nagy sirás, és keserüség vagyon itt mi közöttünk. még csak aleg alábvalon is, itéld el, ha lehet. micsoda állapotban irom ezt a levelet, de mivel tudom hogy örömest kivánnád tudni. mint eset szegénynek halála, mind téntával. mind könyhullatásimal le irom, ha szinte az által. meg szaporitom is keserüségemet. ugy tettzik hogy az utolso levelemet az elmult holnapnak. 25dik napján irtam vala., azután szegény mind nagy badgyattságokot érzet, igen keveset. de másként. mindent a szokás szerént vit végben, abban a gyengeségiben is. az esztergájában dolgozot. elsö aprilisig. az nap pedig ahideg erösen jöt rea., és annál inkáb meg gyengittette, másnap jobbacskán volt. virág vasárnap. a

(I. Törökországi levelek: 202)


Előző oldal | Következő oldal